A héten részt vettem egy évtervezős programon, így a saját évtervezésemmel büszkén jelenthetem, hogy készen vagyok! Megvannak a hosszabb távú szakmai és magánéleti céljaim, vannak kisebb részcélok, határidők és persze olyan mozzanatok is, amelyek teljesen újként kerülnek a hétköznapjaimba. Vannak kulcsszavaim, strukturált feladataim és mottóm. És ez most nagyon inspirál. De nekem sem volt olyan könnyű végigcsinálni mindezt.
Az elmaradt évtervezések
Az évtervezéssel az utóbbi 2 évben nagyon elmaradtam. 2020 elején voltak utoljára alaposan átgondolt magánéleti és szakmai terveim, de a megváltozott életvitel, a felborult rendszer kibillentett és hatással volt arra is, hogy elkezdtem nem tervezni. Hagytam, hogy legyen úgy, ahogy lesz. Talán ez segített a túlélésben, de egy ideje már azt éreztem, hogy nem tudom, hogy hová tartok. Megnyilvánult ez abban, hogy kevésbé voltam motivált a munkámban, gyakrabban csúsztam határidőkkel, többet stresszeltem. Azt is éreztem olykor, hogy nem vagyok elégedett magammal, valami nem volt jó. Az évet sem kezdtem nagyon lelkesen, mondván ki tudja mi lesz? Annyi minden nem tőlem függ. És persze évtervezést sem terveztem…
De aztán meghívást kaptam egy évtervezős programra és egy jó pillanatomban elfogadtam a meghívást! Aztán ahogy közeledett a dátum, azon agyaltam, hogy hogyan mondjam le. Elmagyaráztam magamnak, hogy miért NINCS rá szükségem. Nagyszerű válaszaim voltak: minek leírni, nem tudok most tervezni, mert azt sem tudom, hogy mi lesz holnap, minek menjek el, én is értek hozzá. A kedvenc saját kifogásom pedig, hogy egyáltalán nem érek most erre rá, van ezer más, hasznosabb dolgom. Nos, ebben a hangulatban nyüglődtem, amikor hirtelen észbe kaptam: coachként pont úgy viselkedek, mint sokszor az ügyfeleim, akiket arról próbálok meggyőzni, hogy mennyi lehetőség rejlik a célkitűzésben. Szóval elszégyelltem magam és nem mondtam le az időpontot. Cseppet sem lelkesen, de belevágtam.
Azt vettem észre magamon, hogy az elején nagyon ellenálló voltam magammal szemben. Erőt kellett vennem, hogy a tervezésre koncentráljak. Semmi kedvem nem volt szembenézni a sok zűrös, összegabalyodott eseménnyel és érzéssel. Aztán annyi történt, hogy egyszer csak elindultak a gondolataim. 2 órán keresztül kibillenthetetlen voltam. Értékeltem, rendszereztem, terveztem. A program után még befejeztem a célkitűzéseimet, a mottóm megfogalmazását és hirtelen feltöltődtem. Van célom, van motivációm, van lendületem. És van egy jól átgondolt tervem, amelyen egyébként van lehetőségem változtatni és van lehetőségem megvalósítani.
Az egyik célom egyébként, hogy újra rendszeresen írok cikkeket a coachinggal összefüggésben. Ha sikerül megvalósítanom, azt itt a weboldalon és a Facebook oldalamon is látni fogjátok!
Értelmet nyert az, amit szóban olyan sokszor hangoztatok: az évtervezés segít átgondolni, szelektálni, leltározni. Időt és odafigyelést igényel, olykor nem egyszerű nekiállni. De olyan, mint a takarítás, amikor körbe nézel a lakáson és a tisztaságot látod, a friss illatot érzed, megfeledkezel a fáradságról. Tervek tehát kellenek, és ezt nem csak azért vallom így, mert évtervezős programokra szeretnénk invitálni benneteket, hanem pontosan azért tartunk évtervezős alkalmakat, mert hisszük, hogy szükség van rá.
Amikor évet tervezel, akkor célokat fogalmazol meg, erről korábban már saját weboldalamon írtam. A cikkben találsz linket céltervező segédlethez is.
